...ami még a felnőttkorban is hat!
A 20. század elején a tudományos vélemények sokoldalúak voltak a gyermek kompetenciájáról, igényeiről és azokról a körülményekről, amelyek között optimálisan be tud illeszkedni a társadalomba. Azóta egyértelműbbek lettek a kutatási eredmények.
- Miközben hordozzuk a babát, az összes kommunikációs eszközével észlelni tudja az őt gondozó embert:
- a mozgási ingereken keresztül - az egyensúlyszerv már a születés előtt teljesen kifejlődött. A hordozás ingerli ezt a szervet, ami pozitívan hat az agyfejlődésre. Emellett a hordozás ritmikus mozgása nyugtató hatású.
- a bőrkontaktuson keresztül - az intenzív kapcsolat az egész gyermekkorban jelentős.
- a szagláson keresztül - a baba már néhány nappal a születése után meg tudja különböztetni az anya illatát mások illatától., így csak karban vagy a testen "tudja", hogy hol van!
- a tekinteten keresztül - a csecsemő kb. 22,5 cm távolságra lát élesen, így csak akkor látja a gondozó ember arcát és mimikáját, ha az karban tartja vagy a testén hordozza.
- és persze a hallásán keresztül - a csecsemővel kommunikáló ember ösztönösen magasabb hangon beszél hozzá, mert ez a picihez igazított hangszín. Amellett, hogy szoros a beszéd általi kapcsolat is a gondozó és a hordozott baba között, a hordozott baba már korán hallja és ezáltal tanulja az emberek közti mindennapi kapcsolattartás mesterségét.
Ezért a fejlődési szintjéhez igazított ingerek érik a csecsemőt. És egyúttal ki vannak elégítve biológiai igényei is - sokoldalú tapasztalokat szerez, amelyektől a motorikus képességei miatt meg lenne fosztva, ha letennénk vagy kocsiba fektetnénk.
A hordozás támogatja a stabil szülő-gyermek-kötődést. Ez a szociális kompetenciák normális fejlődésének legfontosabb alapja. A stabil szülő-gyermek-kötődés az alapja annak, hogy félelemmentes legyen a környezet észlelése és kutatása. Nem lehet túlértékelni a bizonságos kötődés hatását a gyermek szocializációjára és az egész személyiségfejlődésére, ami még a felnőttkorban is hat!
